Nem tudom, nálatok hogy megy ez, de nekem az összes helyi vezetőm amerikai... Tehát az hagyján, hogy az időzónák miatt elsőkézből tájékozodhattunk az eseményekről (nevén nem is kell gondolom neveznem) - de ezzel az elektori mizériával együtt - ez jobb mint egy focimeccs! Mindenki vadul számol, államnevek repkednek - és igazság szerint már igen korán látszott, hogy ez a hajó hogy úgy mondjam - elment.
Az élet azonban - úgy tűnik egyelőre - megy tovább. Igy inkább arról mesélek, mi is történik errefelé - munka, és Budapestre utazásra várás közt. Például voltak nagyon kedves vendégeink! Nos - velük történt közös kambodzsai utazásunk megér egy külön bejegyzést - ha nem többet - igy a negativ kronológiai sorrendet követve - ime a búcsú pillanata...
Nem jó ám mikor a becses vendégek távoznak - de milyen jó, mikor érkeznek! Na de azért persze sok a baj is velük... Állandóan éhesek például - és aki már többedszer érkezik, egyenesen tudja, mit akar! Nos a viccet félretéve - Tamás kedvence a Hotpot...
Az elégedett arc mutatja, hogy Ő már tudja, csak percek kérdése, és lehet enni...
Másik becses látogatónk azt gondolja éppen, hogy megúszhatja a blogba kerülést - pedig nagyon téved! Nojó - valóban esélyt kap, hogy az arca csak egy következő adásban kerüljön be teljes terjedelmében! 
Azt hiszem meséltem már, hogy SENKI nem mosolyog a metrón! Érdemes megnézni a háttérben lévő kisgyermek arcát... Épp ezért itt kérem egy rebellis személlyel állunk szemben! (És fotózzuk pofán, hogy úgy mondjam...)
A mai blog sok kajáról is szól - dehát ennyi mozgás mellé muszáj enni no! Ez itt felettünk például tegnap fogyasztottuk el - na nem az egészet, csak a nagyrészét... Az egyetlen mentségünk: tegnap nagyon sokat rohangáltunk - például résztvettünk egy Márton-napi kiránduláson!
Ez a soook ember majdnem mind német! Vagy - német a feleség/férj... Szuper nap volt, sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg -
Láttatok már evangélikus lelkészt ÁJFONRÓL olvasni a bibliából? Nos - ha nem akkor itt az idő, hogy felvilágosuljatok - mint én tegnap...
Egyébként egy ciszterci kolostorban voltunk - ahová 1949 ben menekültek a szerzetesek Kinából... Azóta övék a sziget - és ezen a szigeten nem járhatnak autók!
Itt hogy úgy mondjam komoly papolás folyik... Lothar atya kezében az a kard NEM igazi - ennél jobbszereti a Kinaiakat, minthogy egy imitált középkori karddal harcoljon ellenük...
A hely gyönyörű, a kilátás elképesztő - az idő pedig nagyon szép volt - itt mostanság olyan 25 fok van, és napsütés...
Hajrá Magyarország, hajrá hó!
Más. Az a (nem is annyira) fiatalember ott középen (akit egy kissé nagyképű brit srác ölelget) egy fizetett humorista. Kiáll, mesél. kérdez - a közönség pedig döl a nevetéstől. Ilyen tipusból ennyire jót még nem láttam. Krisztinek még a szeméből is dölt a könny a nevetéstől...
Ha már hétköznapok - legyen még egy kis ebéd itt. Ez egy lávakőbe helyezett koreai egytálétel - ezen formájában az ember jól megkavarja, és nagyon finom laktató ebédhez jut!
Hamár ebéd - a héten egyszer úgy alakult, hogy egyedül ebédeltem - és mertem nagyot álmodni, egy igazi utcai kifőzdében fogyasztottam ezt a szezámlevest... Hát - azt hiszem, többet nem megyek arra...
Ez a látvány házunkból kilépve fogadja a lelkes lakost...
Ugyanez a másik oldalról...
Nos akkor egypár honki csendélettel zárom a napot - nemsokára viszontlátásig!
